Egy kis történelem

Az ország északi részét lakta palócok (Felföld) eredetileg használt építkezési anyaga feltételezhetően a fa volt. A gerendaház, vagy boronaház (ahogy e vidéken nevezik) építése során, a borona-technika számos formáját ismerték és alkalmazták. Így e tájon a gerendaház típusok számos változatot mutattak.
Részben az erdőségek pusztulása miatt, részben az uradalmi erdőgazdálkodás terjeszkedése, valamint a gyakori tűzvészek miatt korlátozottabbá vált a parasztság fa használata. Nem épültek újabb gerendaházak.
Majd a XVIII. század második felében teljesen eltűnt a gerendaház típusú házforma, mert rendeletileg megtiltották a fa házépítésre való használatát, de kétség kívül a Felföldre addig a gerendaház volt a legjellemzőbb építészeti megoldás. A palóc gerendaház és később a más anyag felhasználású háztípusok építészeti vonásai sajátos jelleget mutatnak.
Jellemző a lakóházak és gerendaházak utcára néző homlokzat zárt részének, az oromzatnak az anyaga, valamint annak díszítésmódja. A XIX. század második harmadától elterjedtek a különböző tornáctípusok, s bár ekkora már újépítésű gerendaház nem volt a vidéken, de átépítések során használták régi gerendaházaknál ezt a megoldást. Eleinte a lakóházak és gerendaházak csak homloktornáccal készültek.
 

Gerendaház, mint vendégház
 

Gerendaházunk olyan palóc jelleget visel magán, ami körülbelül 100-150 éve vált elterjedté. A XIX. század végén és XX. század elején is kimutatták még az ágasfás tetőszerkezeteket lakóházaknál, régebben épült gerendaházaknál.
A gerendaház tetőszerkezete alsó csonkakontyos, vízvezetős fedélforma, valamint a mai házformákra jellemzően kőlábazaton helyezkedik el, két oldalt oszlopos tornác veszi körül.
Ez a tipikus palóc jellegű gerendaház biztosítja vendégeink számára a tartalmas pihenést.
Nagyszerűen ötvözi az ősi kultuszt, a modern komfortérzettel.
A gerendaház anyagát tekintve segít érintésnyi közelbe hozni a természetet, a fa, mint élő szerkezet által.